Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 402
-> Legújabb tag: Wilsonber

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Vers a csodaszarvasról

HírekCsodálatos költemény arról, hogyan találtak ?seink erre a földre egy szarvas segítségével. Hogyan ?zte, hajtotta Hunor és Magyar, a két dalia a csodás állatot, aki elvezette ?ket ?shazánkba, ahol feleséget is találtak maguknak és benépesítették egész Szittyaföldet.

Arany János: Rege a csodaszarvasról

Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrl szájra;
F? kizöldül ó sírhanton,
Bajnok ébred h?si lanton.

Vadat ?zni fel j? vének
H?s fiai szép Enéhnek:
Hunor s magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia.

Ötven-ötven jó leventét
Kiszemeltek, hogy követnék;
Mint valamely véres hadra,
Fegyverkeztek könny? vadra.

Vad el?ttük vérbe fekszik,
?z vagy szarvas nem menekszik;
Elejtették már a hímet –,
Üldözik a szarvas-gímet.

Gím után ?k egyre törnek
Puszta martján sós tengernek,
Hol a farkas, hol a medve
Sohasem járt, eltévedne.

De a párduc, vad oroszlán
Végig üvölt a nagy pusztán,
Sárga tigris ott kölykezik,
Fiát eszi ha éhezik.

Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zeng? madár ágrul ágra,
Zeng? ének szájrul szájra.

Már a nap is lemen?ben,
Tüzet rakott a felh?ben;
?k a szarvast egyre ?zik, –
Alkonyatkor ím elt?nik.

Értek vala éjszakára
Kúr vizének a partjára;
Folyóvíznek partja mellett
Paripájuk jól legelhet.

Monda Hunor: itt leszálljunk,
Megitassunk, meg is háljunk;
Monda Magyar: virradattal
Visszatérjünk a csapattal. –

Haj, vitézek! haj, leventék!
Micsoda föld ez a vidék,
Hogy itt a nap száll keletre?
Nem, mint máshol, naplemente?

Szólt egy bajnok: én úgy nézem,
Hogy lement az déli részen.
Szólt egy másik: nem gondolnám:
Ott vöröslik éjszak ormán.

Folyamparton ?k leszálltak,
Megitattak, meg is háltak,
Hogy majd reggel, virradattal
Hazatérnek a csapattal.

Szell? támad h?s hajnalra,
Bíborodik az ég alja;
Hát a szarvas nagy-merészen
Ott szökdécsel, túl a vízen.

Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zeng? madár ágrul ágra,
Zeng? ének szájrul szájra.

Nosza rajta, gyors legények!
Érjük utol azt a gímet.
És – akarva, akaratlan –
?zik ismét szakadatlan.

Kur folyót ?k átaluszták,
Még vadabbak ott a puszták,
Ember ottan egy f?szálat,
Egy csöpp vizet nem találhat.

A föld háta fölomolván,
Szík sót izzad csupasz ormán,
Forrás vize nem iható,
Kénköves b?zt lehel a tó.

Forrás keble olajt buzog;
Itt is, ott is égnek azok,
Mint sok ?rt?z setét éjjel
Lobban a láng szerteszéjjel.

Minden este bánva bánják,
Hogy e vadat mér’ kívánják,
Mért is ?zik egyre, nyomba,
Tévelyít? bús vadonba.

Mégis, mégis, ha reggel lett,
A gímszarvast ?zni kellett,
Mint tövisek szél játéka;
Mint madarat az árnyéka.

Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zeng? madár ágrul ágra,
Zeng? ének szájrul szájra.

Vadont s a Dont ?k felverik
A Meotisz kis tengerig;
Süppedékes mély tavaknak
Szigetére ?k behatnak.

Ott a szarvas, mint a pára
– Köd el?tte, köd utána –
Míg az ember széjjelnézne:
Szemük el?l elenyésze.

Hóha! hóha! hol van a vad?...
Egy kiáltja: ihon szalad!
Más kiáltja: itt van, itten!
A harmadik: sehol sincsen!

Minden zugot megüldöznek,
Minden bokrot általdöfnek;
Gyík ha rezzen; fajd ha rebben:
De a gímvad nincs ezekben.

Szól a Magyar: hej! ki tudja
Merre van, a hazánk útja?
Kerek az ég mindenfelé –
Anyám, anyám, meghalsz belé!

Szól a Hunor: itt maradjunk!
Tanyát verjünk; itthon vagyunk:
Selyem a f?, édes a víz,
Fa-odúból csöpög a méz.

Kék folyam ad fényes halat,
Vörheny? vad ízes falat,
Feszes az íj, sebes a nyíl,
Harckalandon zsákmány a díj.

Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zeng? madár ágról ágra,
Zeng? ének szájról szájra.

Hogy el untak otthon ülni,
Halat csalni, ?zet ?zni:
Új kalandra, szebb csatára
Ereszkedtek a pusztára.

Puszta földön, sík fenyéren
Zene hallik sötét éjen,
Zene, síp, dob, mély vadonban,
Mintha égb?l, mint álomban.

Tündér lyányok ottan laknak,
Táncot ropnak, úgy mulatnak.
Sz?ve ködbül sátoruk van:
Úgy mulatnak sátorukban.

Férfi egy sincs közelébe’;
De a földi lyányok szépe,
Lyányai Bejárnak, Dúlnak,
Tündérséget ott tanúlnak.

Dúl királyé, legszebb, kett?;
Agg Beláré tizenkett?;
Összesen mind: száz meg kett?
A tündérré válni kezd?.

Kemény próba: férfit ölni,
Kilenc ifjat megb?völni,
Szerelemre csalogatni,
Szerelemt?l sz?z maradni.

Így tanulnak tündérséget,
Szívszakasztó mesterséget:
Minden éjjel számot adnak,
S minden éjjel úgy vigadnak.

Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zeng? madár ágrul ágra,
Zeng? ének szájrul szájra.

Hang után ?k, szembe széllel,
Fény után ?k, födve éjjel,
Mennek óvást, mennek árnyon;
Ki lepkét fog, lopva járjon.

Monda Magyar: ez a síp-hang,
Bátya, bennem végig csikland;
Monda Hunor: vérem` hatja,
Szüzek árnya-fordultatja.

Haj vitézek! haj elébe!
Ki ki egyet az ölébe!
Vigyük haza asszonyunkat;
Fújja felszél a nyomunkat.

Sarkantyúba lovat vesznek,
Kantárszárat megeresztnek;
A leányság bent, a körbe’ –
Mind a körbe’, sok az ölbe’.

Nagy sikoltás erre támad,
Futna széjjel a leányhad;
El?l t?zbe, hátul vízbe,
Minden kép jut férfi kézbe.

Tündér lyányok ott elt?ntek,
Szárnyok lévén elrepültek;
De a többi hova legyen?
Földbe bújjon? els?lyedjen?...

Abbul immár nincsen semmi:
Sz?zi daccal tündér lenni;
Vágtat a ló a pusztán
Nagy üres éj hallgat oztán.

Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek.
Zeng? madár ágrul ágra,
Zeng? ének szájrul szájra.

Dúl leányi, a legszebbek,
Hunor, Magyar n?je lettek;
S a leventék, épen, százan,
Megosztoztak mind a százon.

Büszke lyányok ott id?vel
Megbékéltek asszony-f?vel;
Haza többé nem készültek;
Engesztelni fiat szültek.

Tó szigetje édes honná,
Sátoruk l?n szép otthonná,
Ágyok áldott nyúgalommá:
Nincs egyéb, mi ?ket vonná.

Fiat sz?ltek h?si nemre,
Szép leányt is szerelemre;
Dali törzsnek ifjú ágot,
Maguk helyett sz?z virágot.

H?s fiakból ketten-ketten,
Két vezéré kétszer-ketten,
Feje l?n mind egy-egy nemnek
Száznyolc ágra ezek mennek.

Hunor ága hun fajt nemzett,
Magyaré a magyar nemzet;
Szaporaság l?n temérdek;
A szigetben nem is fértek.

Szittya földet elözönlék,
Dúl királynak dús örökjét; –
És azóta, h?sök párja!
Híretek száll szájrul szájra.
Áldás szálljon Hun fiúra s leányra











Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 4.10 másodperc
4,414,724 egyedi látogató