Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 3

-> Online tagok: 1
JaneHoife

-> Regisztráltak: 401
-> Legújabb tag: cwamjqhmic

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Bill Gates 2015. március 18-án elmondott TED-el?adását

HírekKEREKEN ÖT ÉVE BILL GATES MEGMONDTA, HOGY EZ FOG TÖRTÉNNI – LEFORDÍTOTTUK A TED-EL?ADÁST, AMIRE NEM HALLGATOTT A VILÁG

2015 márciusának közepén Bill Gates, a Microsoft alapítója nagyon nagyot ment. A 2014 óta leginkább csak a feleségével közös alapítványában tevékenyked? filantróp üzletember a rendelkezésére álló információtömeget egyetlen fontos, er?s üzenetté gyúrta, és végigjárta vele a nyilvánosságot. Ez az üzenet pedig nem volt más, mint ez: a XXI. század els? évtizedeinek emberét nem egy háború, hanem egy influenzaszer? vírusos világjárvány veszélyezteti leginkább, amire egyáltalán nem vagyunk felkészülve globális szinten, és ez nagy baj. Gates a felkészülés módjára is tett javaslatokat. Üzenete egyértelm? volt, hangos és érthet?, a közlésmódja pedig széles kör? és átgondolt; írt róla a blogján, a The New York Timesban és a tekintélyes orvosi szaklapban, a The New England Journal of Medicine-ben. A legtöbb embert azonban valószín?leg a témában megtartott TED-el?adásával érte el, amelyet annak idején milliók néztek meg a YouTube-on. Ennek az el?adásnak a nézettsége az elmúlt egy hétben megduplázódott (jelenleg tizenötmillió fölött jár) – nem véletlenül. Az öt évvel ezel?tti figyelmeztetés a tudományos kutatásokat nem ismer? és a szaksajtót nem olvasó átlagember számára kísérteties módon vetíti el?re azt, ami most történik. És világít rá arra, hogy ebben az öt évben mennyi minden nem történt meg abból, amit Gates javasolt. Íme, a teljes szöveg magyar fordítása:

Globális járvány van, amelyre hosszú távon mindenképpen globális válasz szükséges. Ezt ma már – sajnos tapasztalatból is – tudjuk. És tudhattuk volna évekkel ezel?tt is, ha hallgatunk azokra, akik már akkor figyelmeztettek bennünket rá. Például Bill Gatesre, aki, amellett, hogy a Microsoft alapítójaként a világ második leggazdagabb embere, alapítványán keresztül óriási összegeket és más er?forrásokat fordít tudományos kutatásokra, prognózisokra és humanitárius segítségre.

Gates 2020. február 5-én bejelentette, hogy a Bill & Melinda Gates Alapítvány százmillió amerikai dollárral járul hozzá a vírus elleni küzdelemhez.

Már javában fordítottuk a 2015-ös el?adás szövegét, amikor láttuk a hírt, hogy Gates a Redditen válaszolt 31 kérdésre a jelenlegi világjárvánnyal kapcsolatban, err?l a blogján kivonatot közölt. A TED-beszéd fordítása el?tt tehát, íme, néhány fontos válasza a koronavírus kapcsán neki föltett kérdésekre:

Azért ilyen félelmetes most a helyzet, mert (a figyelmeztetések ellenére) nem készült föl a világ közösen a pandémiára. A legnagyobb baj az, hogy a globális, nemzetközi összefogással létrejöv? projektek szinte semmilyen pénzügyi támogatást nem kaptak.
Az új koronavírus-járvány megfékezése kapcsán Bill Gates a széles kör? tesztelésben és a társas érintkezések teljes minimalizálásában hisz. Akkor is, ha ez (szerinte is) katasztrofális hatással lesz a gazdaságra. Szerinte totális, szabályozott bezárkózással a fejlett világ két-három hónap alatt lenne képes megszabadulni a vírustól. Tart viszont attól, hogy a fejl?d? világban nagyon súlyos helyzet alakul ki.
Ezzel együtt nyugalomra int. A pánik rossz döntéseket szül.
Jelenleg hat különböz? tudományos megközelítéssel fejlesztik a COVID-19 elleni vakcinát, és Gates szerint minden kutatást és fejlesztést a lehet? legnagyobb összegekkel kell megtámogatni. A tesztelési periódus megúszhatatlan, a föld lakosságának több milliárd vakcinára lesz szüksége, ezért a sokszor hangoztatott másfél éves prognózis. Az els? kört természetesen a vírus által leginkább veszélyeztetettek, köztük az egészségügyben dolgozók kapják majd, ?k várhatóan már el?bb hozzájuthatnak.
Valaki megkérdezte t?le, hogy vajon a kormányokat világszerte miért érte ennyire felkészületlenül a COVID-19-járvány, amire ezt felelte: „Senki nem tudta pontosan megjósolni, hogy mekkora az esélye egy új vírus megjelenésének. De azt tudtuk, hogy valamikor eljön, méghozzá influenza vagy más légúti megbetegedést okozó vírus formájában. Ennek ellenére szinte alig kapott anyagi támogatást a felkészülés ügye. […] Eddig komolyan felkészültünk a háborúkra, a t?zvészekre, és most már azt is tudjuk, hogy ugyanolyan komolyan kell felkészülnünk a világjárványokra is. A jó hír az, hogy a biokémiai eszköztárunk, a diagnosztika, a kezelések és a vakcinák mind lehet?vé teszik az emberiség számára, hogy az ilyen, természetes járványokra er?s és hatékony közös választ adjunk.”
És hogy mi lesz ennek a tudományos tanulsága? Bill Gates azt válaszolta, hogy nagyjából az, amir?l a 2015-ös TED-el?adásában is beszélt az ebolajárvány után. Az pedig, ami most történik, egy (újabb) figyelmeztetés.
És akkor most jöjjön az az öt évvel ezel?tti Bill Gates-beszéd. Íme:

„Amikor gyerek voltam, legjobban a nukleáris háborútól féltünk. A pincénkben volt egy nagy hordó, tele konzervvel és vízzel. Egy atomtámadás esetén lementünk volna oda mindannyian, és miközben meghúzzuk magunkat, ebb?l a hordóból ettünk volna.

Ma az emberiség számára a legnagyobb kockázatú globális katasztrófa nem úgy néz ki, mint egy nukleáris felh?, hanem úgy, mint egy influenzavírus.
A következ? évtizedekben a legnagyobb valószín?sége annak van, hogy egy rendkívül fert?z? vírus fog megölni több tízmillió embert, nem pedig egy háború. Nem rakéták, hanem mikrobák.

Ennek az egyik oka az, hogy óriási összegeket költöttünk a nukleáris elhárításra. Eközben viszont rendkívül keveset fektettünk abba, hogy képesek legyünk megállítani egy járványt. Nem vagyunk felkészülve a következ? járványra.

Nézzük az ebolát, amelynek komoly kihívásairól minden bizonnyal önök is sokat olvastak az újságban. Én magam is nagy figyelemmel kísértem a fejleményeket, [alapítványunknál] a helyzet elemzésére azokat az anyagokat használtuk, amelyeket a korábbi gyermekbénulás-járvány elleni küzdelem esettanulmánya alapján készítettünk. Látva, hogy mi történt az ebola esetén,

most már tudjuk, hogy a baj nem az volt, hogy nem volt elég jó a módszerünk a vírus elleni küzdelemhez. A baj az volt, hogy egyáltalán nem volt módszerünk.

Ma már tudjuk, hogy milyen alapvet? dolgok hiányoztak ahhoz, hogy hatékonyan felvegyük a harcot. Például nem volt készenlétben olyan járványügyi szakembercsapat, amelyet azonnal oda lehetett volna küldeni a helyszínre, hogy megvizsgálja a vírust és annak viselkedését, azt, hogy mekkora területen és milyen gyorsan terjed. Amikor végre elkészültek az els? jelentések, azokat papíralapon küldték, és rengeteg id?t vesztettünk, mire online formában is elérhet?vé váltak, ráadásul rendkívül pontatlanok is voltak.

Nem volt azonnal kiküldhet? orvoscsapatunk. Fogalmunk sem volt, hogyan kellene felkészíteni a szakembereinket. Az Orvosok Határok Nélkül szervezet remek munkát végzett ugyan az önkéntesek koordinálásában, de szakemberek ezreit kellett volna küldenünk az érintett országokba, és mi túlságosan lassúak voltunk. Egy világjárvány ráadásul szakemberek százezreit igényelné!

Az ebola idején senki nem volt ott, hogy ellen?rizze a különböz? lehetséges kezelési módokat, a diagnosztikai gyakorlatokat, nem volt ott senki, aki képes lett volna kitalálni, milyen eszközökkel lenne érdemes felvenni a harcot a járvány ellen. Például: vehettünk volna vért a gyógyult túlél?kt?l, feldolgozhattuk volna, majd a vérplazmát visszajuttathattuk volna az érintett területeken él? emberek szervezetébe, ami megvédte volna ?ket – de ezt a kezelést akkor nem tudtuk kipróbálni.

Szóval, nagyon sok minden hiányzott akkoriban. És bizony globális kudarc volt.

A WHO felhatalmazása az, hogy a járványokat megfigyelje, és nem az, hogy azokat a feladatokat, amikr?l eddig beszéltem, elvégezze. Persze, a filmekben mindez nagyon másképp néz ki. Van egy csapat jó arcú járványügyi szakember, akik bármelyik pillanatban bevethet?k. ?k azonnal odamennek, ahova kell, és megmentik a világot. De ez csak Hollywood.

Ha nem leszünk képesek tanulni a hibáinkból és felkészülni a következ? járványra, akkor az az ebolánál sokkal nagyobb, drámai mérték? pusztítást fog végezni.

Ebola következtében idén (2015-ben) több mint tízezer ember halt meg, f?ként a három érintett nyugat-afrikai országban (Guinea, Sierra Leone és Libéria – a szerk.). Az, hogy nem terjedt tovább a betegség, három f? oknak köszönhet?. Az els? a helyszínen dolgozó orvosok h?sies munkája, ahogyan felkutatták a betegeket, és megel?zték a további fert?zéseket. A második a vírus természete: az ebola a leveg?ben nem terjed, és mire valaki fert?z? állapotba kerül, általában már annyira rossz állapotban van, hogy fekv?beteg. A harmadik, hogy a vírus nem jutott el sok városi, s?r?bben lakott területre. Ez pusztán a szerencsének volt köszönhet? – ha bejutott volna, a számok sokkal magasabbak lettek volna.

Legközelebb nem biztos, hogy ilyen szerencsések leszünk.

Léteznek olyan vírusok, amelyekkel már küszködik a szervezeted, de elég jól érzed magad ahhoz, hogy ne tudj róluk, miközben már fert?zöl. Így aztán felszállsz egy repül?re, elmész a piacra.

A vírus forrása lehet természetes, mint az ebola esetén, de akár mesterséges is. A lényeg, hogy el?fordulhat, hogy ezerszer rosszabb helyzetbe kerülünk, mint annak idején.

Nézzünk is meg egy járványmodellt, amelyet olyan vírus okoz, ami a leveg?ben is terjed, mint 1918-ban a spanyolnátha (a videóban 4:45-nél szemléletes animáción mutatja meg). Elmondom, mi történne: egy ilyen vírus a világ minden pontjára eljutna, méghozzá nagyon-nagyon gyorsan, és akár több mint harmincmillió ember halálát is okozhatná világszerte.

Ez egy súlyos probléma. Aggódnunk kellene miatta.

De igazából képesek lennénk kiépíteni egy nagyon hatékony válaszrendszert egy ilyen helyzetre. Gondoljanak a világ összes tudományos és technológiai fejlesztésére! Van mobiltelefonunk, amellyel információt juttathatnunk el a lakosságnak. Vannak m?holdas térképeink, amelyekkel fel tudjuk mérni az emberek tartózkodási helyét és mozgását. Hihetetlen fejl?désen ment keresztül a biokémia, ami drámaian csökkentheti egy patogén felfedezése és az ellene használandó vakcina kifejlesztése között eltelt id?t.

Az eszközök tehát rendelkezésünkre állnak, de ezeket az eszközöket egy világszint? egészségügyi rendszer rendelkezésére kellene bocsátanunk. És fel kell készülnünk!

Ahhoz pedig, hogy miként kellene felkészülnünk, elég csak a háborús felkészülés módszereihez nyúlnunk. Egy esetleges háborúra úgy készülünk, hogy vannak készenlétben katonáink, a megfelel? létszámban és felszereléssel. A NATO-nak létezik mobil egysége, amely elképeszt? gyorsan kiküldhet?, ha baj van. A NATO-nál háborús játékokkal szimulálják az ilyen helyzeteket, így képzik a katonáikat az éles helyzetekre, hogy mindegyikük értse, mit jelent a logisztika, az üzemanyag-tervezés stb. Szóval, ha menni kell, akkor mindenki abszolút készen áll.

Egy járványra való felkészülést nagyon hasonló rendszerben kellene végrehajtani.

Els? lépésként arra van szükség, hogy mindenhol, a legszegényebb országokban is, er?s egészségügyi ellátórendszerek legyenek.

Ez több mindent jelent, onnantól kezdve, hogy az anyák biztonságban szülhetnek, azon keresztül, hogy a gyerekeket rendesen beoltják, egészen odáig, hogy egy vészhelyzetre föl vannak készülve. Egy járvány hatása ugyanis ott lesz legel?ször érezhet?.

Ezen kívül szükségünk van egészségügyi tartalékosokra. Rengeteg olyan szakemberre, akinek megvan a megfelel? háttértudása, megkapja a képzést, és szükség esetén azonnal bevethet?. És ezeket az egészségügyi szakembereket össze kell kötnünk a hadsereggel, hogy járványhelyzetben ki lehessen használni a hadsereg logisztikai rendszerét és gyorsaságát, valamint azt, hogy a katonák az emberek biztonságát is képesek szavatolni.

Emellett fejlesztenünk kellene szimulációs játékokat; háborús játékok helyett kórokozós játékokat, annak érdekében, hogy észrevehessük a hibákat a rendszerünkben. Az Egyesült Államokban utoljára 2001-ben fejlesztettek ilyen kórokozó-szimulációs játékot, és sajnos nem ment valami jól. Az eredmény egyel?re: kórokozók–emberek 1–0.

Végül, szükségünk van rengeteg kutatásra és fejlesztésre, els?sorban a vakcinák és a diagnosztika területén. (Vannak már nagyon komoly eredmények, például az adenovírus-kutatások terén.)

Nem áll rendelkezésemre pontos költségszámítás a tekintetben, hogy ez az egész mibe kerülne. De abban biztos vagyok, hogy az összeg nagyon szerény ahhoz képest, amekkora kárt a gazdaságban egy ilyen, potenciálisan világszint?, vírus okozta járvány jelentene.

A Világbank becslése szerint egy új influenzapandémia hatására a világ gazdasága több mint hárombillió dollárt zuhanna, és emellett milliók és milliók meghalnának.

A fenti befektetések ráadásul nagyon komoly el?nyökkel járnának egy esetleges járvány leküzdése mellett is. Az egészségügyi ellátórendszerek fejlesztése, a kutatás-fejlesztésre fordított források a világot nemcsak biztonságosabbá, hanem igazságosabbá is tennék.

Szóval, szerintem ez a felkészülés abszolút el?nyt kellene hogy élvezzen.

Pánikra nincs szükség, nem kell elkezdenünk felhalmozni konzervet a pincében. De el kell kezdenünk felkészülni, mert az id? nem nekünk dolgozik.

Valójában, ha egy pozitív tanulsága van az ebolajárványnak, az az, hogy megértjük: ez figyelmeztetés volt. Egy ébreszt? mindannyiunknak, hogy kezdjünk készülni. Ha most belefogunk, akkor mire a következ? nagy járvány megjelenik, mi készen fogunk állni.

Köszönöm.”
Bill Gates 2015. március 18-án elmondott TED-el?adását ITT TUDOD MEGNÉZNI.




Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 3.50 másodperc
4,399,485 egyedi látogató