Els? babájukat várták. Az édesanya 7 hónapos várandós volt, amikor kiderült, hogy kisfiuk lesz.Az édesanya megkapta a covid oltás els? adagját. A második oltásra már sajnos nem kerülhetett sor. Másnapra nagyon rosszul lett, belázasodott, olyan végtagfájdalmai lettek, hogy szó szerint nem tudott lábra állni sem. Ment? vitte kórházba, ahol azonnal megkezdték az ellátását, illetve közben tesztelték, és bebizonyosodott hogy covidos. Az állapota 2 nap alatt annyit rosszabbodott, hogy úgy döntöttek hogy lélegeztetni kell, el?tte viszont császármetszéssel életre hozta kisfiát. Sajnos az állapota miatt szinte magához sem tudta ölelni kisfiát…
Az édesapa végig mellette, mellettük volt. Itt jött el a pillanat, amikor nem tudta hogy a koraszülött kisfiát féltse és próbáljon örülni az új kis életnek, vagy a felesége kezét fogja és búcsúzzon… talán örökre.
A szavak elfogynak …
Sajnos még aznap meghalt az édesanya…
Ebben az esetben az egyedül maradt gyászoló édesapa közeli barátai, munkatársai fordultak hozzánk segítségért els? körben, majd felvettük a kapcsolatot az édesapával.
Az apa teljesen össze van roppanva, a barátai, kollegái tartják benne a lelket, amennyire lehet. Anyai ágról van egy nagymama, aki id?s, beteg, más segítsége nincs. A babaszoba már berendezve, a kisruhák és egyéb apróbb dolgok hiányoznak csak, amit még ezután terveztek beszerezni, illetve azután hogy kiderült kisfiuk lesz. Május közepe-vége lesz mire a kisfiát hazaviheti. Talán ennyi id?re most biztosan szüksége is lesz, hogy elkezdje feldolgozni a történteket. Hivatalos szervnél dolgozik/dolgozott, és szolgálati lakásban élnek. Egyenl?re biztosan nem fog tudni dolgozni.
Szakember kezdi el segíteni a napokban a gyász feldolgozásában és abban hogy fel tudjon készülni az APA és ANYA szerepre , egyedüli támaszt nyújtva a pici életnek. Minden segítségre szüksége lesz, hogy az életüket tudja normalizálni. Az apuka többnyire egyedül marad a magatehetetlen csecsem?vel, aki teljes mértékben rá van utalva. Ebben az esetben a tragédia feldolgozása, a lelki teher is nagy teher, és az is hogy kiesik a stabilan keres? fél, jelen helyzetben az Apa a keres? tevékenységb?l, az újszülött ellátása pedig az eddiginél nagyobb kiadással jár.
Sajnos újabb tragikus hír, és napi szinten kapjuk az ehhez hasonló megkereséseket. Nagyon nehéz helyt állni ebben a helyzetben, és sokak számára nem marad más megoldás, minthogy idegen emberek segítségét kell kérjék.
A személyiségi és kegyeleti okok miatt, kérjük az érintett család, rokonait, ismer?seit, hogy jószándékú hozzászólásaikat szíveskedjenek mell?zni. Ez a család kérése a nyugalmuk érdekében, mert ez által elérhet?vé válnak.
Kérjük aki teheti segítse az útjukat.
Anyák az Anyákért Alapítvány
MagNet Bank 16200120-18534991
Ha külföldr?l utalnál:
SWIFT: HBWEHUHB
IBAN: HU 61 1620 0120 1853 4991 0000 0000
A közleménybe írjátok be: Anya nélkül projekt
KÖSZÖNJÜK ????

Majthényi Flóra: Mi a haza?
„Édes anya, édes apa!
Mondjátok csak, mi a haza?
Tán e ház, amelyben vagyunk?
Amelyben mindnyájan lakunk:
Ez a haza?”
„Nem, gyermekem, ez csak házunk,
De amit itt körül látunk,
Merre földeink terülnek,
Merre kertjeink feküsznek:
Ez a haza!
Minden, amit a szem belát,
Itt e föld, mely kenyeret ád,
E folyók tele halakkal,
E sz?l?hegyek falvakkal:
Ez a haza!
Amerre a hegylánc kéklik,
Merre a berek sötétlik,
Merre a róna kanyarul,
Melyre a kék ég leborul:
Ez a haza!
Hol egykor ?seink laktak,
Itt csatáztak, itt mulattak,
Ahol a határt ?k szabták
S örökségül reánk hagyták:
Ez a haza!
Ahol csontjaink porladnak
S mindig a földben maradnak,
Ahová bennünket tesznek,
Mid?n egyszer eltemetnek:
Ez a haza!
Ez a föld, mely drága nekünk,
Melyet legjobban szeretünk,
Ahová, bármerre járunk,
Mindig vissza-visszavágyunk:
Ez a haza!”