Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 3

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 319
-> Legújabb tag: Charleslooms

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A mûtét sikerült, de a beteg nem élte túl...! Ez tragédia!

Hírek
Mindennapos bûncselekmények a kórházakban – Az újrasterilizálás veszélyes és jogellenes

Nevét, arcát adja súlyos állításaihoz Szauter Gábor, aki 15 évig egy fõvárosi kórházban sterilizálógép-kezelõként dolgozott. Lapunknak azt mondta: általános gyakorlat a kórházakban, hogy az egyszer használatos mûtéti eszközöket többször is felhasználják, holott azokat nem lehet teljes körûen fertõtleníteni. Úgy véli, az újraoperációk többségének az is oka lehet, hogy a beavatkozásokat nem steril eszközökkel végzik a kórházakban, pedig ez azon túl, hogy súlyosan veszélyezteti a betegeket, még jogellenes is.

ns

– Kezdjük a laikus kérdéssel: mi a dolga a sterilizátorgép-kezelõnek?

– Minden kórházban dolgoznak ilyen szakemberek, a mûtõkbõl és az osztályokról érkezõ eszközök elõfertõtlenítés után a központi sterilizálóba kerülnek. Ott szétszedve kézzel elmossuk õket, majd bepakoljuk egy nagy mosogatógépbe, amelyben kétféle vegyszerrel és vízzel, különbözõ hõfokon, nagyjából másfél óráig mosódnak. Ekkor elvileg már mindenféle mikroorganizmustól mentesek, de még nem sterilek. Ezért úgynevezett csõfóliába tesszük az egyedi eszközöket, a tálcásakat papírba csomagoljuk, kontrollszalagok kerülnek mindegyikre, amelyek csak akkor színezõdnek el, ha megfelelõen sterilizálódtak az eszközök a sterilizátorgépben.

– És mi ebben az eljárásban az ön felelõssége?

– Ha utólag kiderül, hogy nem volt steril az eszköz, akkor nem az orvos viszi el a balhét, hanem a sterilizálásban részt vevõ kolléga. Óriási a felelõsség, naponta több tízmilliós mûszerállománnyal dolgozunk. Ha nincs a „steril”, akkor elvben a mûtõ és a kórház nem tud mûködni. Éppen abból lett elegem, hogy ez Magyarországon csak elv, a gyakorlat egészen más.

– Pontosan mibõl lett elege?

– Hogy egyszer használatos eszközök újrahasznosítására utasítottak.

– Súlyos állítás ez…

– …de igaz. Ami nálam végleg kiverte a biztosítékot, hogy a laparoszkópos mûtéteknél – amikor a hasüregben egy „kapun” keresztül orvosi eszközökkel betegségeket derítenek fel, illetve kisebb-nagyobb beavatkozásokat végeznek – az egyszer használatos eszközöket újra kellett sterilizálni akár tizenöt-hússzor is – felsõbb szóbeli és/vagy írásbeli utasítására. Holott nem csak az eszközök neve mutatja, hogy ez tilos: a törvény is így rendelkezik.

Az újraoperációk egy jelentõs része valószínûleg ennek is köszönhetõ, tehát nem kifejezetten orvosi mûhiba vagy szakmai hozzá nem értés az ok. A legtöbb betegnek persze fogalma sincs errõl. Nekik csak annyit mondanak: szétesett az öltés vagy a szervezet nem fogadta be az orvosi varrófonalat, ezért újra kell mûteni. Pedig országszerte általános jelenség, hogy többször használják az egyszer használatos eszközökkel. És hiába mond bármit az ÁNTSZ: a betegek nincsenek biztonságban.

– Mekkora a kockázat abban, ha az egyszer használatos eszközt újra felhasználják?

– Már csak azért is nagy a kockázat, mert a teljes sterilizálás lehetetlen a recés eszközöknél, hiába az ilyenkor szokásos eljárás, a 65 fokos formaldehidpára és a csírátlanítás. Az egyszer használatos eszközöket általában formaldehidben sterilizáljuk, ami önmagában sem szabályos, és ráadásul mérgezõ is. Ugyanis a formaldehid, ha beleivódik a mûanyag- fém ötvözetû eszközökbe, akkor az emberi szervezetbe kerülve akár mérgezõ is lehet.

– Hogy lehet kiszúrni, hogy vadi új vagy „újra hasznosított eszközrõl” van szó?

– Három etikett (igazolópapír) tartozik az ilyen egyszer használatos eszközökhöz, amelyeket kibontáskor, még a mûtét elõtt érvényesíteni kell – aláíratva a beteggel. Az egyik papír a mûtéti naplóba, a másik a kórlapba kerül, a harmadik pedig az OEP-é lesz. Amikor az egyszer használatos eszközt másodszorra vagy netán tizedszerre használják, természetesen ez a három lap már nem áll rendelkezésre.

– Miért sterilizáltatják a kórházak ezeket az eszközöket: ennyivel olcsóbb?

– Nem! Sõt! A sterilizálás nem olcsó, az eredeti árnak akár duplájába is kerülhet. De mivel „házon belül” menedzselhetõ a folyamat, a pénzekkel lehet sakkozni, „okosba’” megoldani. A kórház az OEP felé lejelenti az újabb mûtétet, arra kapnak pénzt, amibõl viszont nem új mûszert vesznek, hanem valahogy kézen-közön eltûnik.

– Kifejtené?

– Szinte minden kórházban mûködik központi sterilizáló. Egy sterilizálási folyamat ára nagyjából 30-60 ezer forint, géptõl és anyagtól függõen. Ezek a fertõtlenítõ berendezések 75 százalékos telítettség mellett mûködnek a leghatékonyabban. Persze nálunk állandóan tele voltak tömve, azaz 8-12 mûszertálcát kellett egy gépbe erõltetni. Minden kórházon belül mûködõ egységnek van saját gazdálkodási kerete. Ez nálunk havonta kb. 90 ezer forint sterilizációs vegyszerekre és kb. 1,4 millió forint egyéb anyagokra, de ez a pénz hamar el is fogy. Sokszor nincs csõfólia, ami fontos kelléke a sterilizálásnak, de ez nem csoda, mert a kórházak annyival tartoznak a beszállítóknak, hogy gyakran hiánycikk a vécépapír is.

– Jelezte bárkinek ezeket a „zavarokat”?

– Érdeklõdtem az OEP-nél és az ÁNTSZ-nél is, hogy tudják-e: többször használjuk az egyszer használatos eszközöket. Azt válaszolták, hogy nem tudnak ilyenrõl, ami nem tûnik hihetõnek.

– És annyiban hagyta?

– Nem, már csak azért sem, mert a szakmai kamara etikai kódexe egyértelmûen kimondja: „az egészségügyi szakdolgozó köteles bármilyen utasítás végrehajtását megtagadni, ha a bûncselekményt valósítana meg, vagy hozzájárulna ahhoz”. Tehát jelentünk kell, ha bármi törvénybe ütközõt észlelünk, vagy olyasmit, ami a betegeket veszélyezteti. Én ezt meg is tettem, de a közvetlen fõnökeim magasról tettek rá. „Végezd el a feladatot, és kussolj. Ha nem tetszik, el lehet menni” – nagyjából ez volt a válasz. Így aztán nap mint nap bûncselekményt követtem el. De azt mondták a feletteseim: ne törõdjek semmivel, majd az osztályvezetõk vállalják a felelõsséget.

– Állításai után valakinek tényleg vállalnia kell majd a felelõsséget. Megteszi majd az érintett kórház vezetése?

láb

– Rengeteg baj van a kórházakban. Esnek szét a vizsgálóasztalok, az eszközök. De azt sem dobják ki, ami tropára megy, és már javítani sem lehet, ugyanis nincs helyette másik. Vannak olyan eszközök, amelyeket szinte a rozsda tart egyben. Több kórházban is barkácsboltban vásárolt fúrógépekkel dolgoznak. A kormányzat által odatett kórházigazgatók azonban sokszor nem a dolgozók vagy a betegek érdekeit tartják szem elõtt, csak a maguk hatalmát igyekeznek megtartani. Több tízmilliós összegekrõl döntenek, de nem tudni, hova tûnik a pénz.

– Mindezek után ön besokallt. Önként jött el, vagy jelezték, hogy jobb lenne, ha távozna a munkahelyérõl?

– Táppénzen voltam 2015 nyarán, amikor elmentem egy tüntetésre, ahol Sándor Máriáékkal – aki késõbb fekete ruhás nõvérként lett ismert – együtt demonstráltam. Valaki, aki látott ott, felnyomott, azzal fenyegettek meg, hogy a háziorvosomat, aki kiírt táppénzre, beperelik. Így aztán közös megegyezéssel eljöttem, 15 év után. Késõbb Sándor Máriával, és több társammal megalakítottuk a Magyarország a Magyar Egészségügyért civil társaságot.

– A szervezkedést nem nézte jó szemmel a kórházi vezetés?

– A kórház szakszervezeti vezetésében szervezõ titkár voltam, a kollégáimért való kiállásra tettem fel az életemet, de értem senki nem állt ki. Viseltem én is fekete szalagot, fekete ruhát, ez sokaknak nem tetszett, éreztem, hogy kívülálló vagyok, többen is beszóltak.

– Hogyan tovább?

– Van itthon 15-20 ezer volt egészségügyi dolgozó, aki mára pályaelhagyó lett, de nem ment külföldre. Lehet, hogy én is sofõr leszek hamarosan, nem egészségügyis. Testközelbõl láttam, hogy a nõvérek 3-4 munkahelyen dolgoznak, hogy el tudják tartani gyerekeiket. 72 óráznak zsinórban, majd az intenzíven hét betegért felelnek egyedül, holott az uniós szabály maximum hármat ír elõ. Egy addiktológián, drogosok, alkoholisták között pedig 60- 70 beteget lát el egyetlen éjszakás nõvér.

– A szakszervezetek miért nem tesznek semmit?

– Nem csak a fõigazgatókat, de a szakszervezeti vezetõk többségét is politikai, hatalmi alapon választják. A kormányhû embereket államtitkárságról jövõ telefonhívásokkal „ellenõrzik”, ami nagyjából egy baráti csevejre hasonlít. Ráadásul, ha az ÁNTSZ egy alaposabb vizsgálatot tartana, a kórházak 90 százalékát be lehetne zárni, olyan állapotok vannak. Ám az ÁNTSZ csak papírokat ellenõriz, a sterilizálóba sose jöttek be, legalábbis én nem találkoztam velük. És szabálytalanul alkalmaznak rengeteg egészségügyi dolgozót, velem is ez volt helyzet. Utolsó munkaköri leírásomban sterilizálógép- kezelõ áll, ennek feltétele a mûtõssegéd, ám a mûtõssegédbõl segédasszisztensé minõsítettek vissza, így nem is végezhettem volna gépkezelést. Mindezt az intézmények a 60/2003-as kormányrendelet alapján alkalmazzák tömegesen, mert a béremelés nem jár a leminõsítetteknek, azaz a segédasszisztenseknek, csak a szakdolgozóknak. Így pénzt spórolnak.

– Akkor hát perre megy?

– Nem, mert nem szeretném bajba sodorni a kollégáimat. És csak a betegekkel szúrnék ki, hiszen már így sincs elegendõ személyzet az egészségügyben.

Az Emberi Erõforrások Minisztériumának Egészségügyért Felelõs Államtitkársága megkeresésünkre úgy reagált:

Az egészségügyi ellátásba bekerült betegek immunrendszere legyengült, õket és a bizonyos krónikus megbetegedésben szenvedõket a fertõzések könnyebben elérik. „Az ilyen esetek 30-50 százalékát sajnos a legnagyobb gondosság és higiénés rendszabályok betartása mellett sem lehet megelõzni. Hazánkban a biztonságos betegellátás feltételei adottak. Amennyiben az ÁNTSZ olyan hiányosságot tár fel, amely a betegbiztonságot veszélyezteti, megteszi a szükséges lépéseket. Ami pedig a sterilizációs költségeket illeti: az aktív fekvõbeteg-szakellátást nyújtó intézmények esetlegesen felmerülõ sterilizációs költségeit az ún. Homogén Betegségcsoportok (HBCs) alapján történõ kifizetések tartalmazzák. Vagyis azon ellátások esetében, ahol sterilizációra van szükség, a vonatkozó HBCs kód annak költségelemét tartalmazza.” Megszólalt a tiszti fõorvos is: Szentes Tamás az M1-en azt mondta, nem igaz az az állítás, hogy többen halnak meg ma kórházi fertõzésben, mint közlekedési balesetben. Az elmúlt években valóban növekedõ tendenciát mutatnak a kórházi fertõzési statisztikák, de nemcsak Magyarországon, hanem más nyugati országokban is, ezek az adatok nem különböznek más nyugat-európai országokéitól.
(vh)

Bal-Rad komm: “…a szakszervezeti vezetõk többségét is politikai, hatalmi alapon választják…” – mert a jó statisztika így jön ki!

“…valóban növekedõ tendenciát mutatnak a kórházi fertõzési statisztikák, de nemcsak Magyarországon, hanem más nyugati országokban is, ezek az adatok nem különböznek más nyugat-európai országokéitól…” – magyarázzák a megmagyarázók. Hiszen Nyugaton sem jobb a helyzet! Ez pedig nagy vigasz a döghalál által elragadottnak.

De majd…!


























Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 1.17 másodperc
1,929,093 egyedi látogató