Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

1956 másként

Hírek
Kaptam:"Olvastam életrajzodat és írásodból is. Gondolom, a mellékeltet Te is szívesen olvasnád. János"

Ki vezette, ki irányította a magyar forradalmat,
ki volt a forradalom vezére ?


A visszaemlékezést megkönnyíti az, hogy életemben akkor először, s az eddigiek szerint akkor írtam utoljára, nap, mint nap, naplót.
Úgy sejtettem, ezek a napok nem csupán a magyar, hanem az emberiség történelmének is jelentős, s talán a távoli jövőt illetően, döntő napjai lesznek.

Így kezdtem néhány évvel ezelőtt. Ma úgy érzem, - a menekültekre gondolok, - megint kellene írni, naplót!
_

Október vége felé többször is keresett lakásomon Harsányi László, volt tanítványom, de nem talált otthon, hiszen a forradalom napjaiban „illett” az utcán tartózkodni. November 3-án délelőtt üzenetet is hagyott, hogy sürgősen jöjjek a Parlamentbe, s jelentkezzek az 1-es kapunál. Várnak!

Ott töltöttem a magyar Parlamentben az egész éjszakát, készítettük a rádió következő napi műsorát.

46 oldalas naplóm alapján (mely ellenőrizhető dokumentum, a Történeti Hivatal őrzi!) visszatekintésem tárgyilagosabbnak tekinthető, mint a 40-50 évvel későbbi visszaemlékezések.(Hangsúlyoznom kell, hogy sok „ forradalmárral” ellentétben, nem voltam sem párttag, sem tagjelölt.)

Harsányi László („Laci”, így emlegetem naplómban) mindig Tildy Zoltánnal, a Magyar köztársaság volt ( 1948. július 31-ig. ) elnökével tárgyalt, s aki a forradalmárokkal együtt már a parlamentben tartózkodott. Tőle kért engedélyt vagy jóváhagyást, amikor egy feladathoz jóváhagyás kellett. Ez akkor nem tűnt fel nekem, pedig olyan ügyekről volt szó, melyekhez természetüknél fogva a legfelső engedély szükséges. Tehát voltaképpen Nagy Imre jóváhagyására. Laci mégis „Zoltán bácsihoz” fordult.
Ennek az a magyarázata, hogy már akkor nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy a kormány által november 1-én bejelentett szabad választások után a Kisgazda párt alakít majd kormányt. Tehát Tíldy pártja. Az egész országban természetesen mindenki erre gondolt, hiszen még Kádár is ezt nyilatkozta:
„ ...kis párt leszünk, de becsületes !”

Nagy Imre is gondolt erre.
Nagy Imre nem volt a több-párt-rendszer meggyőződéses híve. Erre a következő dokumentum vet fényt:

Harminc évvel később, 1986. december 5. ill. 6-án a volt Petőfi-körösök a magyar forradalom témájáról tanácskozásokra jöttek össze Budapesten. Ott hangzott el Kis János hozzászólásában a következő :

„ Gimes / Miklós/ szavai mélyen impresszionáltak és máig nagyon erősen befolyásolnak. Egy Nagy Imrével folytatott párbeszédről van szó, amikor is Nagy Imre azt mondta volna, ha itt szabad választásokat tartanának, a magyar nép Mindszentyt választaná. Mire Gimes azt válaszolta volna: Ha a magyar nép Mindszentyt akarja, akkor Mindszentyt kell kapnia.”
/Idézet a tanácskozás jegyzőkönyvének 86.oldaláról. A tanácskozáson Rácz Sándor is részt vett!)

További érvek:
A marxista elmélet szerint a többpártrendszerű szabad választás a tőkés társadalom elavult jogintézménye, s tudjuk, hogy Nagy Imre ennek a világnézetnek volt odaadó híve. Ha ezzel a világnézettel nem értett volna már egyet, bejelentette volna kilépését a Pártból.

Nyilvánvaló tehát, hogy november elsején, amikor a kormány bejelentette mindazt, amivel teljesültek a forradalom 23-án megfogalmazott legfontosabb követelései, már nem Nagy Imre, hanem Tildy döntött a magyar parlamentben:

A Varsói Szerződésből való kilépés, a semlegességi nyilatkozat, s a több párt-rendszer. - Ez mind a Kisgazda-párt beállítottságára, így Tildy politikai programjára utal.

A rádióadásokról kiadott gyűjtemény szerint még Maléter is november elseje után főleg Tildyvel tárgyalt. Csak kinevezését köszönhette Nagy Imrének.

Nagy Imre bizonytalansága, tétovázása feltűnhetett Andropov nagykövetnek is, mert november 1-én ezt táviratozta Moszkvának Nagy Imrével folytatott tárgyalásáról:
(Az 56-os Intézet egyik kiadványa közli.)

„Csak azt nem értem, miért nézett állandóan Tildyre ? Mintha jóváhagyását várná
tőle !”

Ez a furcsa szöveg nem tűnt fel eddig még senkinek ?

Mindenki tudta, hogy nem a kommunisták fognak győzni a magyar választásokon!
Nagy Imre is! Csak Andropov nem ?

Persze Andropov tudott mást, olyat, amit még egy amerikai elnök sem tudott, azt tudniillik, hogy a katonai beavatkozást akkor már eldöntötték Moszkvában s nem lesznek szabad választások Magyarországon.

Így tehát csodálkozásával és táviratával lerögzítette, dokumentálta, hogy a szovjet vezetői már november elseje előtt elhatározták az agressziót !
/A történelmi felelősségre vonásra, s új történelmi következtetésekre és kártérítés követelésére adhatna ez lehetőséget./
_

Nagy Imre a magyar forradalomban:
Az első napokban a felkelőkre lövetett, statáriumot rendelt el, de tárgyalásokba bocsátkozott a forradalmi csoportokkal s a szovjet csapatok kivonulásáról. A november elsején általa kihirdetett konkrét politikai program azonban már Tildy Zoltántól vagy még inkább Bibó Istvántól eredhetett. ( Legalábbis november 3-ának éjszakáján Bibó Istvánnal folytatott beszélgetésemből erre következtethetek. )

Megítélésem szerint tehát:
Nagy Imrét az 1956-os magyar forradalom vezető személyiségei között emlegetni helytelen. Ő nem volt forradalmár, elvei és életútja révén nem is lehetett az. Kihirdette ugyan meggyőződése ellenére a többpártrendszert, de november 4-ének hajnalán mégsem a Biztonsági Tanácshoz tartozó államok egyikének követségére menekült, hanem politikai beállottságának megfelelően az egypárt-rendszerű Jugoszlávia nagykövetségétől kért menedékjogot.

Nagy Imre nem volt forradalmár, nem volt a magyar forradalom vezetője, de a forradalom alatt gerinces magyar emberré vált, s így lett ő is a forradalom áldozata.
/ Arra is gondolhatunk, hogy az elvtársak között mindig is dúló könyörtelen konkurencia
egyik vesztese lett szegény./

Kit tisztelhetünk, ünnepelhetünk a magyar forradalom vezéreként? Nagy Imre szavai szerint Mindszentyt !
Ezzel egyet lehet érteni, miszerint a magyar nép szellemi, erkölcsi útmutatója és vezére már 1948 óta Mindszenty József. Ezt igazolja a hercegprímás november 3-án mondott történelmi beszéde is, melyben azokat az elveket fogalmazta meg, melyeket a magyar nép forradalmában követett. De Mindszenty október 23-án még börtönben volt, s a forradalmárok szabadították ki onnan október 31-én.

Ki volt hát a magyar forradalom vezére irányítója, szervezője?
Erre a kérdésre azt válaszolnám:

Mindazok a (részben mai napig is névtelen ) magyar hazafiak, akikben az emberek többsége megbízott, mert értettek szakmájukhoz, rátermettek voltak s akiket a forradalmi bizottságok, forradalmi bizottmányok, munkástanácsok élére választottak.

A történelem ilyen választást, ilyen országos méretű választást, még nem ismert. Ez olyan országos választás volt, amiben minden választó polgár személyesen is ismerte azt, akit megválasztott.

Útmutató, bölcs tanács lehetne ez számunkra, mindannyiunk számára is ebben a mai vészjósló világban!

Hogyhogy? Hogyan lenne ez lehetséges ?

1956. október 24-től természetesen nem pártok jöttek létre , hanem kisebb csoportok alakultak s azok megválasztották a vezetőségüket, vezetőiket, A munkahelyen például a munkástanácsokat (elnököt, titkárt), a lakóhelyen a lakók megbízottait, (például ott, ahol én laktam, a Várfok utcában tömbmegbízottat). Kisebb városokban, községekben, ahol mindenki ismerte a helybélieket, a falubélieket, ott meg forradalmi bizottságokat, forradalmi bizottmányokat választottak.
Ezek a megválasztott vezetők, ill. küldöttei, megyei, majd országos szinten találkoztak Budapesten vagy más városban, s megegyeztek együttműködésükben, kapcsolatban maradtak, támogatták a felkelőket, támogatták a forradalmat s mindenek előtt kielégítették az ország életfontosságú szükségleteit.( Ezért az országos sztrájk meghirdetése ésszerűtlen volt. A megalakult közösségek nem szakszervezetek voltak, hanem munkaközösségek.)

Minden ideológia, társadalmi elmélet, tudományos terv, program nélkül jött mindez létre.
Mert szükség volt rá! Mint árvíznél, természeti katasztrófáknál.
Azért mert a lakosságnak szüksége volt élelemre, közszolgáltatásokra.
A kinevezett kommunista vezetők október 23 után nem mertek bejönni munkahelyükre, így történt meg a csoda, hogy minden munkahelyen megválasztották a vezetőket, mert irányításra minden közösségben, főként munkaközösségben feltétlenül szükséges.
.
A forradalom követelései végül is győztek. Nem utolsó sorban éppen ezért. Rend volt.
November elseje tehát a forradalom győzelmének napja.

A rendőr meg eltűnt Budapest utcáiról. A rendfenntartó erő a lakosság lett, azaz a különböző csoportokba tömörültek tagjai, akik tudták, hogyan kell viselkedniök,s fenntartani a rendet.
Az utcán is, ha nem is voltak csoportjuknál, közösségüknél, de mindenütt azt képviselték, annak feltétlen törvénytisztelő magatartását.

„Tömeg” ilyen nem is volt. Nem létezett. Magyarok voltak. Magyar emberek
Létrejött az országos parancs:

ŐRÍZZÜK MEG A FORRADALOM TISZTASÁGÁT!

Senki sem merte megszegni.

November elseje, a győzelem napja után mindannyian készültünk a szabad választásokra.
Ezekből a független csoportok akaratából, támogatásával születtek volna meg, álltak volna össze a pártok vagy hasonló csoportok , melyeknek persze felépítése kötelezően demokratikus.

Megszületett volna hát a történelmi csoda, hogy országgyűlési választásokon minden ember, minden választópolgár személyes ítélete , véleménye, akarata ( a többség elvét követve) alapozza meg az ország döntését.

Kié legyen hát a hatalom?
Azoké, akiket választottunk és nem másé, valóban nem másoké, nem egy nagyhatalomé, nem egy másik, gazdagabb országé, nem a pénzé, azaz a nagytőke tulajdonosáé, hanem azoké legyen, akiket mi választottunk.*
-

És ki a magyar forradalom hőse?
A magyar nép!
És általa megválasztott vezetői voltak a forradalom irányítói, vezérei!

De azok, sajnos, mártírjai is lettek.!
Mert a szovjet kegyelméből országunkra nehezedett, 36 évig pusztító gazdasági és politikai diktatúra őket tartotta legerősebb, legveszedelmesebb ellenségének,
Egészen a rendszerváltásig szigorúan számon tartották őket.
Ők aztán e „vidám barakkban” ezért nem is „érvényesülhettek”.


Illő lenne, ha a hivatalból ünneplők összeállítanák listájukat, hogy hálával, szeretettel és tisztelettel mindig emlékezhessünk rájuk.

Mi és a magyar történelem.


Rőczey J. János

EU, Weltzlar, 2015. november 4.

* Emberi társadalmat úgy építsük fel, mint egy középkori katedrálist, alulról felfelé!
És nem felülről, mint ma, erőszakkal, pénzzel!
 Dc

 Utószó:
 „Report of the Special Commitee on the Problem of Hungary.“

(Az Ensz különjelentése, amit a közgyűlés 1957 szeptemberében nagy többséggel elfgadott, jóváhagyott.)


 /Csak németül közlöm, mert a magyar kiadás nincs már birtokomban.)
„Der Untersuchungsbericht der Vereinten Nationen.
Die Schlussfolgerung des UN-Ausschusses 785.(7):
 „...Nagy Ministerpräsident .... nie …..tatsächlicher Führer war.“ “

 ( Nagy Imre soha sem volt valójában a forradalom vezére, vezetője.)

Posta Imre


Kaptam:"Olvastam életrajzodat és írásodból is. Gondolom, a mellékeltet Te is szívesen olvasnád. János"

Ki vezette, ki irányította a magyar forradalmat,
ki volt a forradalom vezére ?


A visszaemlékezést megkönnyíti az, hogy életemben akkor először, s az eddigiek szerint akkor írtam utoljára, nap, mint nap, naplót.
Úgy sejtettem, ezek a napok nem csupán a magyar, hanem az emberiség történelmének is jelentős, s talán a távoli jövőt illetően, döntő napjai lesznek.

Így kezdtem néhány évvel ezelőtt. Ma úgy érzem, - a menekültekre gondolok, - megint kellene írni, naplót!
_

Október vége felé többször is keresett lakásomon Harsányi László, volt tanítványom, de nem talált otthon, hiszen a forradalom napjaiban „illett” az utcán tartózkodni. November 3-án délelőtt üzenetet is hagyott, hogy sürgősen jöjjek a Parlamentbe, s jelentkezzek az 1-es kapunál. Várnak!

Ott töltöttem a magyar Parlamentben az egész éjszakát, készítettük a rádió következő napi műsorát.

46 oldalas naplóm alapján (mely ellenőrizhető dokumentum, a Történeti Hivatal őrzi!) visszatekintésem tárgyilagosabbnak tekinthető, mint a 40-50 évvel későbbi visszaemlékezések.(Hangsúlyoznom kell, hogy sok „ forradalmárral” ellentétben, nem voltam sem párttag, sem tagjelölt.)

Harsányi László („Laci”, így emlegetem naplómban) mindig Tildy Zoltánnal, a Magyar köztársaság volt ( 1948. július 31-ig. ) elnökével tárgyalt, s aki a forradalmárokkal együtt már a parlamentben tartózkodott. Tőle kért engedélyt vagy jóváhagyást, amikor egy feladathoz jóváhagyás kellett. Ez akkor nem tűnt fel nekem, pedig olyan ügyekről volt szó, melyekhez természetüknél fogva a legfelső engedély szükséges. Tehát voltaképpen Nagy Imre jóváhagyására. Laci mégis „Zoltán bácsihoz” fordult.
Ennek az a magyarázata, hogy már akkor nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy a kormány által november 1-én bejelentett szabad választások után a Kisgazda párt alakít majd kormányt. Tehát Tíldy pártja. Az egész országban természetesen mindenki erre gondolt, hiszen még Kádár is ezt nyilatkozta:
„ ...kis párt leszünk, de becsületes !”

Nagy Imre is gondolt erre.
Nagy Imre nem volt a több-párt-rendszer meggyőződéses híve. Erre a következő dokumentum vet fényt:

Harminc évvel később, 1986. december 5. ill. 6-án a volt Petőfi-körösök a magyar forradalom témájáról tanácskozásokra jöttek össze Budapesten. Ott hangzott el Kis János hozzászólásában a következő :

„ Gimes / Miklós/ szavai mélyen impresszionáltak és máig nagyon erősen befolyásolnak. Egy Nagy Imrével folytatott párbeszédről van szó, amikor is Nagy Imre azt mondta volna, ha itt szabad választásokat tartanának, a magyar nép Mindszentyt választaná. Mire Gimes azt válaszolta volna: Ha a magyar nép Mindszentyt akarja, akkor Mindszentyt kell kapnia.”
/Idézet a tanácskozás jegyzőkönyvének 86.oldaláról. A tanácskozáson Rácz Sándor is részt vett!)

További érvek:
A marxista elmélet szerint a többpártrendszerű szabad választás a tőkés társadalom elavult jogintézménye, s tudjuk, hogy Nagy Imre ennek a világnézetnek volt odaadó híve. Ha ezzel a világnézettel nem értett volna már egyet, bejelentette volna kilépését a Pártból.

Nyilvánvaló tehát, hogy november elsején, amikor a kormány bejelentette mindazt, amivel teljesültek a forradalom 23-án megfogalmazott legfontosabb követelései, már nem Nagy Imre, hanem Tildy döntött a magyar parlamentben:

A Varsói Szerződésből való kilépés, a semlegességi nyilatkozat, s a több párt-rendszer. - Ez mind a Kisgazda-párt beállítottságára, így Tildy politikai programjára utal.

A rádióadásokról kiadott gyűjtemény szerint még Maléter is november elseje után főleg Tildyvel tárgyalt. Csak kinevezését köszönhette Nagy Imrének.

Nagy Imre bizonytalansága, tétovázása feltűnhetett Andropov nagykövetnek is, mert november 1-én ezt táviratozta Moszkvának Nagy Imrével folytatott tárgyalásáról:
(Az 56-os Intézet egyik kiadványa közli.)

„Csak azt nem értem, miért nézett állandóan Tildyre ? Mintha jóváhagyását várná
tőle !”

Ez a furcsa szöveg nem tűnt fel eddig még senkinek ?

Mindenki tudta, hogy nem a kommunisták fognak győzni a magyar választásokon!
Nagy Imre is! Csak Andropov nem ?

Persze Andropov tudott mást, olyat, amit még egy amerikai elnök sem tudott, azt tudniillik, hogy a katonai beavatkozást akkor már eldöntötték Moszkvában s nem lesznek szabad választások Magyarországon.

Így tehát csodálkozásával és táviratával lerögzítette, dokumentálta, hogy a szovjet vezetői már november elseje előtt elhatározták az agressziót !
/A történelmi felelősségre vonásra, s új történelmi következtetésekre és kártérítés követelésére adhatna ez lehetőséget./
_

Nagy Imre a magyar forradalomban:
Az első napokban a felkelőkre lövetett, statáriumot rendelt el, de tárgyalásokba bocsátkozott a forradalmi csoportokkal s a szovjet csapatok kivonulásáról. A november elsején általa kihirdetett konkrét politikai program azonban már Tildy Zoltántól vagy még inkább Bibó Istvántól eredhetett. ( Legalábbis november 3-ának éjszakáján Bibó Istvánnal folytatott beszélgetésemből erre következtethetek. )

Megítélésem szerint tehát:
Nagy Imrét az 1956-os magyar forradalom vezető személyiségei között emlegetni helytelen. Ő nem volt forradalmár, elvei és életútja révén nem is lehetett az. Kihirdette ugyan meggyőződése ellenére a többpártrendszert, de november 4-ének hajnalán mégsem a Biztonsági Tanácshoz tartozó államok egyikének követségére menekült, hanem politikai beállottságának megfelelően az egypárt-rendszerű Jugoszlávia nagykövetségétől kért menedékjogot.

Nagy Imre nem volt forradalmár, nem volt a magyar forradalom vezetője, de a forradalom alatt gerinces magyar emberré vált, s így lett ő is a forradalom áldozata.
/ Arra is gondolhatunk, hogy az elvtársak között mindig is dúló könyörtelen konkurencia
egyik vesztese lett szegény./

Kit tisztelhetünk, ünnepelhetünk a magyar forradalom vezéreként? Nagy Imre szavai szerint Mindszentyt !
Ezzel egyet lehet érteni, miszerint a magyar nép szellemi, erkölcsi útmutatója és vezére már 1948 óta Mindszenty József. Ezt igazolja a hercegprímás november 3-án mondott történelmi beszéde is, melyben azokat az elveket fogalmazta meg, melyeket a magyar nép forradalmában követett. De Mindszenty október 23-án még börtönben volt, s a forradalmárok szabadították ki onnan október 31-én.

Ki volt hát a magyar forradalom vezére irányítója, szervezője?
Erre a kérdésre azt válaszolnám:

Mindazok a (részben mai napig is névtelen ) magyar hazafiak, akikben az emberek többsége megbízott, mert értettek szakmájukhoz, rátermettek voltak s akiket a forradalmi bizottságok, forradalmi bizottmányok, munkástanácsok élére választottak.

A történelem ilyen választást, ilyen országos méretű választást, még nem ismert. Ez olyan országos választás volt, amiben minden választó polgár személyesen is ismerte azt, akit megválasztott.

Útmutató, bölcs tanács lehetne ez számunkra, mindannyiunk számára is ebben a mai vészjósló világban!

Hogyhogy? Hogyan lenne ez lehetséges ?

1956. október 24-től természetesen nem pártok jöttek létre , hanem kisebb csoportok alakultak s azok megválasztották a vezetőségüket, vezetőiket, A munkahelyen például a munkástanácsokat (elnököt, titkárt), a lakóhelyen a lakók megbízottait, (például ott, ahol én laktam, a Várfok utcában tömbmegbízottat). Kisebb városokban, községekben, ahol mindenki ismerte a helybélieket, a falubélieket, ott meg forradalmi bizottságokat, forradalmi bizottmányokat választottak.
Ezek a megválasztott vezetők, ill. küldöttei, megyei, majd országos szinten találkoztak Budapesten vagy más városban, s megegyeztek együttműködésükben, kapcsolatban maradtak, támogatták a felkelőket, támogatták a forradalmat s mindenek előtt kielégítették az ország életfontosságú szükségleteit.( Ezért az országos sztrájk meghirdetése ésszerűtlen volt. A megalakult közösségek nem szakszervezetek voltak, hanem munkaközösségek.)

Minden ideológia, társadalmi elmélet, tudományos terv, program nélkül jött mindez létre.
Mert szükség volt rá! Mint árvíznél, természeti katasztrófáknál.
Azért mert a lakosságnak szüksége volt élelemre, közszolgáltatásokra.
A kinevezett kommunista vezetők október 23 után nem mertek bejönni munkahelyükre, így történt meg a csoda, hogy minden munkahelyen megválasztották a vezetőket, mert irányításra minden közösségben, főként munkaközösségben feltétlenül szükséges.
.
A forradalom követelései végül is győztek. Nem utolsó sorban éppen ezért. Rend volt.
November elseje tehát a forradalom győzelmének napja.

A rendőr meg eltűnt Budapest utcáiról. A rendfenntartó erő a lakosság lett, azaz a különböző csoportokba tömörültek tagjai, akik tudták, hogyan kell viselkedniök,s fenntartani a rendet.
Az utcán is, ha nem is voltak csoportjuknál, közösségüknél, de mindenütt azt képviselték, annak feltétlen törvénytisztelő magatartását.

„Tömeg” ilyen nem is volt. Nem létezett. Magyarok voltak. Magyar emberek
Létrejött az országos parancs:

ŐRÍZZÜK MEG A FORRADALOM TISZTASÁGÁT!

Senki sem merte megszegni.

November elseje, a győzelem napja után mindannyian készültünk a szabad választásokra.
Ezekből a független csoportok akaratából, támogatásával születtek volna meg, álltak volna össze a pártok vagy hasonló csoportok , melyeknek persze felépítése kötelezően demokratikus.

Megszületett volna hát a történelmi csoda, hogy országgyűlési választásokon minden ember, minden választópolgár személyes ítélete , véleménye, akarata ( a többség elvét követve) alapozza meg az ország döntését.

Kié legyen hát a hatalom?
Azoké, akiket választottunk és nem másé, valóban nem másoké, nem egy nagyhatalomé, nem egy másik, gazdagabb országé, nem a pénzé, azaz a nagytőke tulajdonosáé, hanem azoké legyen, akiket mi választottunk.*
-

És ki a magyar forradalom hőse?
A magyar nép!
És általa megválasztott vezetői voltak a forradalom irányítói, vezérei!

De azok, sajnos, mártírjai is lettek.!
Mert a szovjet kegyelméből országunkra nehezedett, 36 évig pusztító gazdasági és politikai diktatúra őket tartotta legerősebb, legveszedelmesebb ellenségének,
Egészen a rendszerváltásig szigorúan számon tartották őket.
Ők aztán e „vidám barakkban” ezért nem is „érvényesülhettek”.


Illő lenne, ha a hivatalból ünneplők összeállítanák listájukat, hogy hálával, szeretettel és tisztelettel mindig emlékezhessünk rájuk.

Mi és a magyar történelem.


Rőczey J. János

EU, Weltzlar, 2015. november 4.

* Emberi társadalmat úgy építsük fel, mint egy középkori katedrálist, alulról felfelé!
És nem felülről, mint ma, erőszakkal, pénzzel!
 Dc

 Utószó:
 „Report of the Special Commitee on the Problem of Hungary.“

(Az Ensz különjelentése, amit a közgyűlés 1957 szeptemberében nagy többséggel elfgadott, jóváhagyott.)


 /Csak németül közlöm, mert a magyar kiadás nincs már birtokomban.)
„Der Untersuchungsbericht der Vereinten Nationen.
Die Schlussfolgerung des UN-Ausschusses 785.(7):
 „...Nagy Ministerpräsident .... nie …..tatsächlicher Führer war.“ “

 ( Nagy Imre soha sem volt valójában a forradalom vezére, vezetője.)


Posta Imre


bivaly

Ezt a legutolsó mondatot hányszor, és hány helyen mondtam el !? És csak leköptek, hülyének tartottak érte . Mert Nagy Imre "az életét áldozta a forradalomért !" Ezt a mocskos hazugságot verte a Kádár redszert "váltó" rendszer a fejekbe, mint a szöget, mert fafejekbe könnyű szöget verni. Gondolatokat meg lehetetlen. Nagy Imre egy mocskos, büdös, rühes kommunista volt, orosz feleséggel, és nyakig véres múlttal. Nem az elvei miatt egy rohadék, hanem a tettei miatt ! Nagy ám a különbség, még ha kicsinek is látszik. Fenti sorok írójának nagy igazsága van, a nép, az egyszerű értelmes ember volt a forradalom mozgatója, ha úgy tetszik hőse. Akiket ma mint hősöket elénk tesznek tisztelni, mint Nagy Imre is, csak büdös kommunista szarok voltak, akiket a történelem csatorna és szennyvize elsodort. Hány ember vére, és megnyomorított élete fűződik rémtetteikhez, csak a padlás lesöprést, és kulák üldözést említem, meg a kitelepítéseket ?!
Egyszer egy nagyszerű igaz magyar újságíróval beszélgetve elhangzott az a mondat, hogy "ameddig ebben az országban Nagy Imre hős lehet, addig itt nem lesz semmi változás". Tévedett . Eltelt az inkriminált mondat óta vagy 15 év, és sokkal rosszabb lett !
























Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.27 másodperc
999,178 egyedi látogató